Miután előadtam feltételezéseimet, társaim gondolkodóba esnek. Eléggé kézen fekvőnek tűnik, amire rájöttem, nyilvánvaló volt, hogy a lánnyal akarják majd zsarolni a kereskedőt, s bevallom őszintén, elismeréssel kell adóznom nekik: ezzel valószínűleg az elevenébe vágnak. Sajnos fogalmunk sincs, hol húzhatták meg magukat a toroniak, láthatóan értenek ahhoz, hogy leplezzék valódi mivoltukat. Nagy körültekintéssel megyünk vissza vendéglátóinkhoz, még véletlenül sem szeretnénk, ha miattunk bajuk esik. A ponyvákkal fedett utcákat használjuk fő útvonalnak, de így is elkerülhetetlen, hogy átvágjunk a Kaputéren. Most, hogy a nap már alacsonyan jár, enyhül a levegő és nem elviselhetetlen a forróság. A távolról érkező utazók is inkább a korai, vagy kései időpontot választják, így a forgalom itt is nagy szerencsénkre. Úgy érezzük, hogy észrevétlenül jutottunk el a minket befogadó népes családhoz. Gondterhelten húzódunk vissza mindannyian az egyik szobába zsúfolódva, hogy megvitassuk az előttünk álló órákat. A kis csapat fojtott beszélgetése arról szól, hogy mitévők legyünk. A felmerülő lehetőségek közül kellett választanunk hát.