A nevem Tabeeth, azaz ilyen néven ismertek egykor nővéreim és fivéreim. A Kékarcú terveinek beteljesedésével az Egységes Akarat Ege alatt nem számít mi, és ki voltam hajdanán. Most mindnyájan egyek vagyunk, az Ő lényegét hordozzuk. Az Egyetlenét, Ammuni Ramu Menat-Kem Hefer igazságát, a háború magasztos istenéét. Áldott legyen a neve! Sokáig kellet bujdosnunk, alantas csótányokként gondoltak csak ránk, akiket – úgy hitték – eltiportak végleg. Ősi Népünk azonban nem adja fel soha. A végtelen homok tengere jótékonyan elrejtett minket a kutató tekintetek elől, olyannyira, hogy a sok imádság és rituálé végeztével végre életre hívtuk Őt. Testet öltött, s lassanként megdobbant mind a huszonhárom szív, s szemeiben mindent magába olvasztó kék fény éledt. Megérte az évezredekig tartó kitartó munka, s most learathatjuk a gyümölcsét, mit a háború érlel már-már rothadó-zamatossá. Első, és egyben legközelebbi prédánkat, a dzsad világban csak Al Hidema néven emlegették. Mámoros, izgató érzés, ahogy az Ő erejét használva, mindenféle ellenállás nélkül söpörtük el nevetséges ellenállásukat. Az arra alkalmasakat összegyűjtöttük, s az Ő akarata alá hajtva oltárainkra hurcoltuk. Az alantasabbját munkára fogtuk és megtartottuk. Jók lesznek még töltelék gyanánt, ha eljön az igazi ütközetek ideje. Mosolyt csal arcomra, ha magam elé képzelem honfitársaik arcát, kik sajátjaikkal vívnak majd élet-halál harcot. Mi csak várunk, míg felőrlik egymást, hogy aztán lecsapjunk pusztító, ellenállhatatlan erővel. Néhány óra – talán így nevezik – leforgása alatt miénk volt a város. A talpraesettebbje felismerte mérhetetlen hatalmunk, s besúgóink, talpnyalóink lettek. Egyik-másik férfi - fivéreim közelébe sem érhet - kívánatosnak tetszett. Végletekig felizgatott testem jussát megadtam hát, de utána Neki ajánlottam lelküket. Egy sem maradt, ki azzal kérkedhetne: egy kékszeművel hált. Hajnalra kicsit csitult vérem forrongása, így a következő lépésre szántam el magam.